A BOBÓFALVI TEMPLOM

Bobófalva község központjában, a Temető utca mentén, a Saint Spiridion térrel szemben helyezkedik el a lélegzetelállító késő-gótikus stílusú templom. A településen a maival megegyező helyen már a XI. században is állt templom: az egyszerű kialakítású, egyhajós, román épület 1040-60 körül épülhetett Orseolo Péter és Aba Sámuel uralkodása alatt. Az építkezés valószínűleg még Szent István templomépítési törvénye miatt kezdődött. A régészeti feltárás során talált falmaradványok arra engednek következtetni, hogy a bobófalvi régi templom a nagyvázsonyi Szent István király templomhoz igen hasonló kialakítású volt. Sokat azonban nem tudunk róla, mert falai nagyrészt a mai alatt helyezkednek el.

A ma ismert templomot a régi helyére 1466 és 1495 között emelték késő-gótikus stílusban. Az építkezést főleg délnémet területekről érkező építőmesterek vezették, így kívül és belül főként a német-gótika jegyei figyelhetők meg. Alaprajzi formálása egy háromhajós, négyaxisos, egyenes szentélyzáródású tér, főbejárata az utcai homlokzatán, a szentéllyel átellenben található, így a teret egy erős hossztengelyesség jellemzi.

A két mellékhajó alacsonyabb a főhajónál, azonban a magasságkülönbséget áthidaló empóriumsáv ablaktalan falfelület, mivel a templomot kívülről egy nyeregtető fedi, így a templom álbazilikális metszetű. Ennek következtében a főhajó teteje szokatlanul sötét, ami egy sejtelmes, misztikus érzést kölcsönöz az épületnek. Ezt kellő módon ellensúlyozza a nagy mérműves ablakok és a rózsaablak színes ólomüvegein keresztül beszüremkedő fény. A hajók térlefedése a német gótikánál megszokott bonyolultabb hálóboltozat helyett itt a kisebb terek miatt egyenes záródású csúcsíves keresztboltozat.

A templom egy oldaltoronnyal rendelkezik, mely nem illeszkedik a térszervezés axiális rendszerébe, így a jobb oldali mellékhajóban két csonkatraktus alakul ki kissé esetleges térlefedéssel. Ennek az építési esetlenségnek oka nem ismert, ám talán a megfelelő altalaj hiányában keresendő. A torony a templom tetőgerince fölé magasodik. Ebben található a sekrestye, tetejében a harang, valamint a rá később kialakított óramű. Tetején négy oldalt szintén mérműves ikerablakok sorakoznak. A tornyot egy csürlős sisakhoz hasonló összetett, gúlák összemetsződéséből származó kupola zárja le. (Geometriailag egy, a torony alaprajzi négyzete fölé írt kis magasságú gúla és egy, a torony alaprajzi négyzete köré írt kör köré írt, az előzővel 45°-os szöget bezáró szintén kis magasságú gúla metszetéből és egy kisebb nyolcszög alapú, nagy magasságú gúla uniójából áll össze.)

A templom oltárát a XVIII. században barokk díszítéssel látták el. A templom berendezése is a barokk ízlést tükrözi. A templom oltáránál elhelyezett emléktábla őrzi a híres szűz, katolikus vértanú, Bód Iluska emlékét.